Panzerkampfwagen I

A német vezérkar 1932-ben elhatározta, hogy elkészítteti az öt tonnás könnyûharckocsi tervét. A terv elkészítését a MAN, a Krupp, a Henschel és a Daimler-Benz cégek kapták feladatul (azért ennyien, hogy tapasztalatot szerezzenek a harckocsigyártás terén). A Krupp cég prototípusának elfogadása után a sorozatgyártást a MAN végezte; 1934-tõl 1942-ig közel 3000 db-ot gyártottak le.
A gyártás során a Pz. I következõ változatai készültek:

Sd.Kfz. 101 (A kivitel): a forgótoronyban 2 db 7,92 mm-es géppuska.

Sd.Kfz. 101 (B kivitel): nagyobb motorteljesítmény, 0,4 m hossznövekedés, a forgótoronyban 2 db 7,92 mm-es géppuska.

Sd.Kfz. 111 (A kivitel): lõszerszállító változat, kb 50 db készült belõle.

Sd.Kfz. 265: parancsnoki kivitel, forgótorony nélkül; 1939 és 1940 között 4,7 mm-es páncéltörõ ágyút vagy a 15 cm-es tábori löveget építették a jármûbe. (az utóbbiból cirka 300 db készült), készült még utászkivitelben is.

A csapatokhoz az A típus került, 60 LE-s Krupp boxermotorral. Ez kevésnek bizonyult, ezért 1935-tõl a típus módosításával egy 100 LE-s Maybach motort kapott a harckocsi. A legszembetûnõbb módosítás, hogy a Pz. I A egy futómûnyit hosszabbodott és a láncfeszítõ kerekeket megemelték. Jellegzetes futómûve angol licenc alapján készült.
A harckocsit Németország újrafegyverkezésének idejében állították rendszerbe. Harci értéke igen csekély volt, inkább kiképzési és propagandacélokra használták.

Panzerkampfwagen II

A német vezérkar a 20 mm-es gépágyúval és 1db géppuskával felszerelt 9,5 tonnás harckocsit 1934-ben rendelte meg. Természetesen ezt is traktor fedõnév alatt, nehogy valakinek szemet szúrjon a versaillesi békeszerzõdés korlátainak felrúgása. A rendelést - a Pz. I típus tapasztalatait figylembe véve - a nürnbergi MAN cég kapta. Az elsõ sorozatban készült jármûvek 1935-ben kerültek a csapatokhoz. Az újrafegyverkezés követelte túl szoros gyártási határidõ szükségessé tette, hogy a típuson szinte folyamatosan változtassanak. Így az a1 és a2 szériák darabszáma 25-25 db volt, az a3 50 db és az a4 100 db harckosiról szólt. Csupán az ac sorozattól kezdve készült a jármû nagyobb példányszámban, a végleges öt középnagy futógörgõvel.
A harckocsiból 1935-tõl 1944-ig mintegy 3200 db készült a következõ változatokban:

Sd.Kfz. 121: 9 változatban, kisebb eltérésekkel.

Sd.Kfz. 122: lángszórós kivitelben.

Sd.Kfz. 123: Luchs néven, változtatott, lépcsõs futómûvel, mint felderítõ és lõszerszállító harckocsi.

Sd.Kfz. 131 és 132: Marder II néven önjáró löveg, 75 mm-ess páncéltörõ löveggel és zsákmányolt szovjet 76,2 mm-es páncéltörõvel.

Sd.Kfz. 124: Wespe néven 105 mm-es tábori tarackkal és 150 mm-es gyalogsági ágyúval, Pz. II rohamágyú elnevezéssel.

A felsorolás jól mutatja a típus kialakításában érezhetõ nagy bizonytalanságot. Ez leginkább a futómûnél mutatkozik meg; 4 fajtát alakítottak ki.

Közepes harckocsi az egyetlen német harckocsi-típus, amelyet az egész háború folyamán gyártottak. 75 milliméteres rövid csövû lövegével eredetileg a könnyebb Pz. III harckocsik támogatására használták. 1941-ben a német harckocsik közül csak a Pz. IV tudta a siker reményében felvenni a harcot a szovjet T-34 és KV harckocsikkal. Gyártását 1941-tõl fokozták, 1942-tõl hatékonyabb hosszú csövû löveget és vastagabb páncélzatot kapott. – A háború végéig 10 változatban 8 549 épült. 1942 tavaszán a 2. magyar hadsereg 1. tábori páncéloshadosztálya 22 rövid csövû F1 altípusba tartozó Pz. IV-et kapott. A nyári veszteségek pótlására további 10 hosszú csövû F2 és G típusú Pz. IV került a hadosztályhoz, amelyek az 1943. januári szovjet Téli hadmûveletek kiváltotta visszavonulás során megsemmisültek. Magyar részrõl a Pz. IV 1944-ben felajánlott gyártási jogát, mint továbbfejlesztésre már alkalmatlan típusét visszautasították. Az 1944. évi harcok során megsemmisült Turán harckocsijai pótlására a Honvédség körülbelül 72 Panzer. IV-et kapott.

Tömeg:	25 t
Teljes hossz / páncéltest hossza:	7,02 / 5,90 m
Szélesség:	2,88 m
Magasság:	2,68 m
Motor:	300 LE-s Maybach HL 120-as TRM V-12 hengeres, benzinüzemû
Sebesség:	úton: 38 km/h terepen: 16 km/h
Hatótáv:	úton: 210 km terepen: 130 km
Páncélzat:	páncéltest eleje: 80 mm páncéltest oldala: 30 mm páncéltest hátsó része: 20 mm torony eleje: 50 mm torony oldala: 30 mm torony hátsó része: 30mm toronyny teteje: 20 mm
Fegyverzet:	75 mm-es KwK 40-es L48-as ágyú, 2 x 7,92 mm-es MG 34-es géppuska
Személyzet:	5 fõ

 Német (cseh) könnyû harckocsi. A T-38-at eredetileg a prágai CKD gyár gyártotta a csehszlovák hadsereg részére LT-38 réven. Cseh-Morva Protektorátus megszállása után a Wehrmacht átvette és tovább gyártatta az egyszerû, megbízható futómûre szerelt harckocsit, amely 37 milliméteres fegyverzetével felvette a versenyt kora közepes harckocsijaival. Az elkészült 1 168 T-38 1941-ig jelentõs részt tett ki a német harckocsi csapatok állományában. A szovjet T-34 és KV harckocsik megjelenésével azonban a T-38 védettsége és fegyverzete gyengének bizonyult, a gyártást 1942-ben leállították, a megmaradt T-38-akat kivonták az elsõ vonalból és részben páncélvadásszá alakították át. 1942 tavaszán a 2. magyar hadsereg 1. tábori páncéloshadosztálya 108 T-38-at kapott. Lövege alapján a típust Magyarországon közepes harckocsinak tekintették. az 1942-ben már elavultnak minõsített T-38-ak a doni harcokban súlyos veszteségeket szenvedtek. Pótlásukra nem került sor, a megmaradt 9 T-38 kiképzõ harckocsiként szolgált.

 A 38(t) harckocsi alvázán kialakított, fõleg harckocsik ellen alkalmazott német rohamlöveg. Az alacsony, korszerûen döntött, zárt felépítményû Hetzer nagyobb védelmet nyújtott kezelõinek, mint az 1942-1943-ban alkalmazott provizórikus páncélvadászok. A nagy teljesítményû L/48, majd L/70 kaliberhosszú 75 milliméteres löveggel felszerelt Hetzerbõl 1943-1945 között 1577 darabot gyártottak. 1944. decembertõl a Honvédség körülbelül 70 Hetzert kapott, amellyel a 20. rohamtüzérosztályt, valamint a 16. és 25. rohamtüzérosztály 2-2 ütegét szerelték fel, amelyek részt vettek a dunántúli harcokban.