Panzerkampfwagen I
A német vezérkar 1932-ben elhatározta, hogy elkészítteti az öt tonnás könnyûharckocsi tervét. A terv elkészítését a MAN, a Krupp, a Henschel és a Daimler-Benz cégek kapták feladatul (azért ennyien, hogy tapasztalatot szerezzenek a harckocsigyártás terén). A Krupp cég prototípusának elfogadása után a sorozatgyártást a MAN végezte; 1934-tõl 1942-ig közel 3000 db-ot gyártottak le. A gyártás során a Pz. I következõ változatai készültek:
Sd.Kfz. 101 (A kivitel): a forgótoronyban 2 db 7,92 mm-es géppuska.
Sd.Kfz. 101 (B kivitel): nagyobb motorteljesítmény, 0,4 m hossznövekedés, a forgótoronyban 2 db 7,92 mm-es géppuska.
Sd.Kfz. 111 (A kivitel): lõszerszállító változat, kb 50 db készült belõle.
Sd.Kfz. 265: parancsnoki kivitel, forgótorony nélkül; 1939 és 1940 között 4,7 mm-es páncéltörõ ágyút vagy a 15 cm-es tábori löveget építették a jármûbe. (az utóbbiból cirka 300 db készült), készült még utászkivitelben is.
A csapatokhoz az A típus került, 60 LE-s Krupp boxermotorral. Ez kevésnek bizonyult, ezért 1935-tõl a típus módosításával egy 100 LE-s Maybach motort kapott a harckocsi. A legszembetûnõbb módosítás, hogy a Pz. I A egy futómûnyit hosszabbodott és a láncfeszítõ kerekeket megemelték. Jellegzetes futómûve angol licenc alapján készült. A harckocsit Németország újrafegyverkezésének idejében állították rendszerbe. Harci értéke igen csekély volt, inkább kiképzési és propagandacélokra használták.
A Panzer I-es technikai adatai:
Tömeg |
6 t |
Hosszúság |
4,43 m |
Szélesség |
2,06 m |
Magasság |
1,72 m |
Kezelõk száma |
2 fõ |
Motorteljesítmény |
100 LE |
Sebesség |
40 km/h |
Hatótáv |
180 km |
Fegyverzet |
2 x 7,92 mm géppuska |
Páncélzet |
6-13 mm |
Panzerkampfwagen II
A német vezérkar a 20 mm-es gépágyúval és 1db géppuskával felszerelt 9,5 tonnás harckocsit 1934-ben rendelte meg. Természetesen ezt is traktor fedõnév alatt, nehogy valakinek szemet szúrjon a versaillesi békeszerzõdés korlátainak felrúgása. A rendelést - a Pz. I típus tapasztalatait figylembe véve - a nürnbergi MAN cég kapta. Az elsõ sorozatban készült jármûvek 1935-ben kerültek a csapatokhoz. Az újrafegyverkezés követelte túl szoros gyártási határidõ szükségessé tette, hogy a típuson szinte folyamatosan változtassanak. Így az a1 és a2 szériák darabszáma 25-25 db volt, az a3 50 db és az a4 100 db harckosiról szólt. Csupán az ac sorozattól kezdve készült a jármû nagyobb példányszámban, a végleges öt középnagy futógörgõvel. A harckocsiból 1935-tõl 1944-ig mintegy 3200 db készült a következõ változatokban:
Sd.Kfz. 121: 9 változatban, kisebb eltérésekkel.
Sd.Kfz. 122: lángszórós kivitelben.
Sd.Kfz. 123: Luchs néven, változtatott, lépcsõs futómûvel, mint felderítõ és lõszerszállító harckocsi.
Sd.Kfz. 131 és 132: Marder II néven önjáró löveg, 75 mm-ess páncéltörõ löveggel és zsákmányolt szovjet 76,2 mm-es páncéltörõvel.
Sd.Kfz. 124: Wespe néven 105 mm-es tábori tarackkal és 150 mm-es gyalogsági ágyúval, Pz. II rohamágyú elnevezéssel.
A felsorolás jól mutatja a típus kialakításában érezhetõ nagy bizonytalanságot. Ez leginkább a futómûnél mutatkozik meg; 4 fajtát alakítottak ki.
A Panzerkampfwagen II technikai adatai:
Tömeg: |
9,5 t |
Hossz: |
4,81 m |
Szélesség: |
2,28 m |
Magasság: |
2,02 m |
Motorteljesítmény: |
140 LE |
Kezelõk: |
3 fõ |
Páncélzat: |
5-14,5 mm, homlok: 30 mm |
Fegyverzet: |
1 x 20 mm nehézpuska, 1 x 7,92 mm géppuska |
Hatótáv: |
150 km |
Panzerkampfwagen III
A II. világháború elsõ éveiben a Wehrmacht alapharckocsija. A német közepes harckocsik jellegzetes kis görgõs futómûve és szögletes felépítménye jellemezte. A villámháborús koncepciónak megfelelõen a hangsúlyt a harckocsi mozgékonyságára, mint fegyverzetére és védettségére helyezték. A 30 milliméteres páncél és 37 milliméteres löveg folyamatos erõsítése (utolsó változatait 50 milliméteres és 75 milliméteres harckocsiágyúval szerelték fel) ellenére 1943-ra elavult, gyártását beszüntették. – 1942 õszén a Donnál harcoló 1. magyar páncéloshadosztály veszteségeinek pótlására 10 darab N. altípusba tartozó Pz. III-at kapott. A harckocsikat csak a fronton való használatra utalták a páncéloshadosztályhoz ahol a 38(t) harckocsik támogatására használták azokat; az 1943. januári visszavonulás során megsemmisültek. 1944 õszén az 1. magyar páncéloshadosztály ismét kapott 10-12 M altípusú Pz. III-at. |
|
PzKpfw. III. német közepes harckocsi technikai adatai:
Tömeg |
22,3 t |
|
Hosszúság |
5,56 m |
Szélesség |
2,95 m |
Magasság |
2,50 m |
Motor |
300 LE |
Sebesség |
40 km/h |
Hatótáv |
175 km |
Páncélzat |
18-30 mm, homlok: 80 mm |
Fegyverzet |
50 mm-es harckocsiágyú, 2 x 7,92 mm-es géppuska |
Személyzet |
5 fõ |
Panzerkampfwagen IV Közepes Harckocsi
Közepes harckocsi az egyetlen német harckocsi-típus, amelyet az egész háború folyamán gyártottak. 75 milliméteres rövid csövû lövegével eredetileg a könnyebb Pz. III harckocsik támogatására használták. 1941-ben a német harckocsik közül csak a Pz. IV tudta a siker reményében felvenni a harcot a szovjet T-34 és KV harckocsikkal. Gyártását 1941-tõl fokozták, 1942-tõl hatékonyabb hosszú csövû löveget és vastagabb páncélzatot kapott. – A háború végéig 10 változatban 8 549 épült. 1942 tavaszán a 2. magyar hadsereg 1. tábori páncéloshadosztálya 22 rövid csövû F1 altípusba tartozó Pz. IV-et kapott. A nyári veszteségek pótlására további 10 hosszú csövû F2 és G típusú Pz. IV került a hadosztályhoz, amelyek az 1943. januári szovjet Téli hadmûveletek kiváltotta visszavonulás során megsemmisültek. Magyar részrõl a Pz. IV 1944-ben felajánlott gyártási jogát, mint továbbfejlesztésre már alkalmatlan típusét visszautasították. Az 1944. évi harcok során megsemmisült Turán harckocsijai pótlására a Honvédség körülbelül 72 Panzer. IV-et kapott. |
|
A Panzer IVJ. tevhnikai adatai:
Tömeg: |
25 t |
Teljes hossz / páncéltest hossza: |
7,02 / 5,90 m |
Szélesség: |
2,88 m |
Magasság: |
2,68 m |
Motor: |
300 LE-s Maybach HL 120-as TRM V-12 hengeres, benzinüzemû |
Sebesség: |
úton: 38 km/h terepen: 16 km/h |
Hatótáv: |
úton: 210 km terepen: 130 km |
Páncélzat: |
páncéltest eleje: 80 mm páncéltest oldala: 30 mm páncéltest hátsó része: 20 mm torony eleje: 50 mm torony oldala: 30 mm torony hátsó része: 30mm toronyny teteje: 20 mm |
Fegyverzet: |
75 mm-es KwK 40-es L48-as ágyú, 2 x 7,92 mm-es MG 34-es géppuska |
Személyzet: |
5 fõ |
Panzerkampfwagen V "Panther"
"A" típusú Párduc Szentendrén
Német nehéz harckocsi. Tervezésére nagy hatással volt a szovjet T-34 harckocsi. Korszerûen döntött, vastag páncélzata fokozott védelmet nyújtott, 75 milliméteres L/70 kaliberhosszú lövege hatalmas tûzerõt biztosított. Az 1943. júniusban megjelent Párduc a túlterheltségébõl adódó hajtómûproblémák kiküszöbölése után a II. világháború legjobb német harckocsija lett. Összesen 5 966 (egyes adatok szerint körülbelül 6 300) darab készült belõle. Az 1944. jún. 10-én a Honvédség német fegyverekkel történõ felfegyverzésérõl kötött egyezmény szerint a magyar páncéloshadosztályokat egy zászlóalj Pz. IV-gyel és egy zászlóalj Pz. V-tel tervezték kiegészíteni. 1944. augusztusban 5 Pz. V-öt adtak át kiképzési célokból. Ezeket 1944. szeptemberben a 2. páncéloshadosztály keretében az erdélyi harcokban vetették be. Egyes adatok szerint a magyar legénységgel harcoló Pantherek utolsó darabja a 2. páncéloshadosztály Garam menti harcai során esett ki 1944 karácsonyán. Azonban a Dél Hadseregcsoport hadinaplójának 1945. februári mellékleteibõl az derül ki, hogy a magyar királyi 2. páncéloshadosztály kötelékében 1945. február 17-én és 24-én is volt egy darab bevethetõ magyar Pz.V, de a március 3-i jelentés ilyen típusú magyar harckocsit már nem említ.
PzKpfw. V. D Párduc német nehéz harckocsi technikai adatai:
Tömeg |
43 t |
Hosszúság |
8,86 m |
Szélesség |
3,43 m |
Hosszúság |
2,95 m |
Motor |
650 LE (Maybach, benzinüzemû) |
Sebesség |
50 km/h |
Hatótáv |
170 km |
Páncélzat |
15-40 mm, homlok: 85 mm |
Fegyverzet |
75 mm-es Pak 43-as harckocsiágyú, 2(+1) x 7,92 mm-es MG 34 géppuska |
Személyzet |
5 fõ |
Panzerkampfwagen VI "Tiger"
A korszerû szovjet T-34 és KV harckocsik ellensúlyozására kifejlesztett német nehéz harckocsi. A gyártás egyszerûsítése végett merõleges páncéllemezeket alkalmaztak, amelyek vastagságát 80-100 milliméterre növelték. 88 milliméteres L/56 kaliberhosszú ágyúval szerelték fel. A Pz. VI a II. világháború egyik legjobban védett, legnagyobb tûzerejû harckocsija volt. Nagy tömegébõl eredõ nagy talajnyomása és nagy üzemanyag-fogyasztása azonban korlátozták alkalmazhatóságát. 1944. augusztusig 1 348 darab készült. – A Honvédség 1944. májusban jutott elõször a típushoz. A 3. harckocsiezred kilõtt Turánjai helyett többek között 10 Tigrist kapott a galíciai fronton. E harckocsikat 1944. augusztusban a Kárpátokban a visszavonulás idején részben benzinhiány, részben amiatt, hogy a hegyi utakon nem tudtak átkelni, fel kellett robbantani.
Pzkpfw. VI. Tigris (Sd.Kfz 181) német nehéz harckocsi technikai adatai:
Tömeg |
56 t |
Teljes hossz / pácélest hossza |
8,24 / 6,20m |
Szélesség |
3,73 m (szállításnál: 3,15 m) |
Magasság |
2,86 m |
Motor |
700 LE-s Maybach HL 230 P 45-ös, V-12 henger, benzinüzemû |
Sebesség |
úton: 38 km/h terepen: 20 km/h |
Hatótáv |
úton: 100 km terepen: 60 km |
Páncélzat |
páncéltest eleje: 100 mm páncéltest oldala: 60-80 mm páncéltest hátsó része: 82 mm torony eleje: 100-110 mm torony oldala: 80 mm torony hátsó része: 80 mm toronyny teteje: 26 mm |
Fegyverzet |
88 mm KwK 36-os L/56-os ágyú, 2 x 7,92 mm-es géppuska |
Személyzet |
5 fõ |
Panzerkampfwagen VI.B "Königstiger"
A német hadvezetõség 1943 végén kereste a lehetõséget arra, hogy miképp lehetne a gyors Párducból és az erõs Tigrisbõl egy harckocsit szerkeszteni. Ez elsõsorban gyártási és alkatrészellátási elõnyökkel járt volna. Mivel a konstrukció a Tigris alapján készült, ezért a Tiger II nevet adták neki. A sorozatgyártást 1944-ben kezdték meg. A kialakításban a Henschel cég és Porsche professzor kapták. Elõbbi az alvázat, utóbbi a tornyot gyártotta, de csak az elsõ 50 Királytigris kapott Porsche tornyot, utána már az egész harckocsit a Henschel tervei alapján készítették (ún. szériatorony). A szériatorony annyiban tér el a professzorétól, hogy ferde oldallapokkal készült, lényegesen karcsúbb kivitelben és a homloklapja is kisebb volt. Gyártója a Krupp cég. A harckocsi rovására ment még a löveg rövid élettartalma és a szûk férõhely. A típusból 1944-45 között 487 db készült. Ezek közt található néhány Sd.Kfz. 267/268 típusjelû parancsnoki harckocsi. Az elkészült Királytigrisek egy részét nehéz harkocsiként önálló osztályokban alkalmazták.
A Panzer VI. B, "Királytigris" technikai adatai:
Tömeg |
69,7 t |
Hosszúság |
10,26 m |
Szélesség |
3,75 m |
Magasság |
3,09 m |
Kezelõk száma |
5 fõ |
Motorteljesítmény |
700 LE |
Sebesség úton |
38 km/h |
Hatótáv |
110 km |
Fegyverzet |
1 x 88 mm harckocsiágyú 2 x 7,92 mm géppuska |
Páncélzet |
26-80 mm, homlok: 150mm |
Panzerkampfwagen 38(t)
Német (cseh) könnyû harckocsi. A T-38-at eredetileg a prágai CKD gyár gyártotta a csehszlovák hadsereg részére LT-38 réven. Cseh-Morva Protektorátus megszállása után a Wehrmacht átvette és tovább gyártatta az egyszerû, megbízható futómûre szerelt harckocsit, amely 37 milliméteres fegyverzetével felvette a versenyt kora közepes harckocsijaival. Az elkészült 1 168 T-38 1941-ig jelentõs részt tett ki a német harckocsi csapatok állományában. A szovjet T-34 és KV harckocsik megjelenésével azonban a T-38 védettsége és fegyverzete gyengének bizonyult, a gyártást 1942-ben leállították, a megmaradt T-38-akat kivonták az elsõ vonalból és részben páncélvadásszá alakították át. 1942 tavaszán a 2. magyar hadsereg 1. tábori páncéloshadosztálya 108 T-38-at kapott. Lövege alapján a típust Magyarországon közepes harckocsinak tekintették. az 1942-ben már elavultnak minõsített T-38-ak a doni harcokban súlyos veszteségeket szenvedtek. Pótlásukra nem került sor, a megmaradt 9 T-38 kiképzõ harckocsiként szolgált.
Panzerkampfwagen 38(t) német könnyû harckocsi technikai adatai:
Tömeg |
10,5 t |
Motor |
150 LE |
Sebesség |
42 km/h |
Hatótáv |
250 km |
Páncélzat |
17-25 mm |
Fegyverzet |
37 mm-es harckocsiágyú, 2 x 7,92 mm-es géppuska |
Személyzet |
4 fõ |
Jagdpanzer 38(t) "Hetzer"
A 38(t) harckocsi alvázán kialakított, fõleg harckocsik ellen alkalmazott német rohamlöveg. Az alacsony, korszerûen döntött, zárt felépítményû Hetzer nagyobb védelmet nyújtott kezelõinek, mint az 1942-1943-ban alkalmazott provizórikus páncélvadászok. A nagy teljesítményû L/48, majd L/70 kaliberhosszú 75 milliméteres löveggel felszerelt Hetzerbõl 1943-1945 között 1577 darabot gyártottak. 1944. decembertõl a Honvédség körülbelül 70 Hetzert kapott, amellyel a 20. rohamtüzérosztályt, valamint a 16. és 25. rohamtüzérosztály 2-2 ütegét szerelték fel, amelyek részt vettek a dunántúli harcokban.
Hetzer német rohamlöveg technikai adatai:
Tömeg: |
16 t |
Motor: |
160 LE |
Sebesség: |
42 km/h |
Hatótáv: |
260 km |
Páncélzat: |
8-60 mm |
Fegyverzet: |
75 mm-es páncéltörõ ágyú+1x7,92 mm-es géppuska |
Személyzet: |
4 fõ |
Sturmgeschütz III
A német Pz. III közepes harckocsi alvázán kialakított rohamlöveg. A német rohamtüzérség legnagyobb számban gyártott fegyvere. 1940-1945 között különbözõ fajtáiból 10 558 darab készült. A harckocsitest gyengébben páncélozott oldalának védettségét 1943-tól külön 5-8 milliméteres acéllemezekkel, úgynevezett köténnyel növelték. 1944. májusban a magyar 3/I. harckocsizászlóalj Turán harckocsi veszteségeinek pótlására kapott 10-12 darab StuG. III-at. Augusztusban újabb 40 darab került a Honvédség birtokába. Az ezekkel felszerelt 7. rohamtüzérosztály 1944. szept.- októberben az Alföldön, a Dunántúlon, végül a budapesti gyûrûben harcolt. – A harci tapasztalatok alapján kialakítottak rohamlöveget a Pz. IV harckocsi alvázán StuG. IV vagy JgPz. IV (Jagdpanzer) néven; a Pz. V harckocsi alvázán Stug. V (Jagdpanther) néven; s a Pz. VI harckocsi alvázán StuG. VI (Jagdtiger) néven. E típusok is több változatban készültek, ám a Honvédség ezeket nem használta.
StuG. III.A (Sd.Kfz. 142)német közepes rohamlöveg technikai adatai:
Tömeg: |
21,3 t |
Hosszúság |
5,41 m |
Szélesség |
2,92 m |
Magasság |
1,95 m |
Motor: |
300 LE-s Maybach HL 120-as TRM V-12 hengeres, benzinüzemû |
Sebesség: |
úton: 45 km/h terepen: 20 km/h |
Hatótáv: |
úton: 161 km terepen: 97 km |
Páncélzat: |
páncéltest eleje: 50 mm páncéltest oldala: 30 mm páncéltest hátsó része: 8 mm felépítmény eleje: 50 mm felépítmény oldala: 30 mm felépítmény hátsó része: 30mm felépítmény teteje: 8 mm |
Fegyverzet: |
75 mm-es Stuk 37-es L/24 ágyú |
Személyzet: |
4 fõ |
Panzerkampfwagen VIII. "Maus"
A háború befejezõ idõszakában a német harckocsigyártásban két irányzat alakult ki: az egyiket Ferdinand Porsche professzor, a másikat Heinz Guderian tábornok képviselte. Elõbbi a minél nagyobb tömegû és ûrméretû lövegekkel szerelt, szinte mozgó erõdként funkcionáló harckocsikat, utóbbi a gyors, kevésbé védett, nagy tûzerejû tankokat részesítette elõnyben, a szovjet T-34-et ideális típusnak tartotta. A áború végsõ, pánikszerû hangulatára jellemzõ, hogy Hitler mindennemû megfontolás nélkül Porsche felfogását támogatta (nem árt tudni, hogy Porsche prof. Hitler egyik személyes kedvence volt). Így született meg a gyúnynevén Mausnak - egérnek- nevezett típus. Fegyverzeteként egy 150 mm-es, egy 75 mm-es löveget és és két darab 7,92 mm-es géppuskát kapott. Meghajtását diesel-elektromos motorral oldották meg. A prototípus elkészült, az akkor még fából készült toronnyal szerelt példányt Hitler meg is szemlélte. A fennmaradt adaok szerint 10 db prototípus volt készülõben, de csak kettõ volt mozgásképes. Ezeket a szovjet csapatok gyors elõrenyomulása miatt Kummersdorfban felrobbantották.
A Panzer VII. "Egér" technikai adatai:
Tömeg |
188 t |
Hosszúság |
10,08 m |
Szélesség |
3,67 m |
Magasság |
3,66 m |
Kezelõk száma |
6 fõ |
Motorteljesítmény |
1200 LE |
Sebesség |
20 km/h |
Fegyverzet |
1 x 150 mmharckocsiágyú, 1 x 75 mm páncéltörõ ágyú, 2 x 7,92 mm géppuska |
Páncélzat |
50-80 mm, homlok: 200 mm |
Hatótáv |
190 km | |