Orosz fegyverek |
|
Pisztoly |
Nagant M1895 |
|
Tárkapacitás |
7 |
Súly |
0,8 kg |
Hossz |
23,5 cm |
Csõhossz |
11,5 cm |
Ûrméret |
7,62 mm |
Torkolatsebesség |
270 m/s |
Lõtávolság |
50 m |
A Nagant már a 30-as években olyan népszerû volt, hogy vöröscsillaggal ékitett adományozása az egyik legmagasabb kitüntetésnek számitott a párttagok körében. Elõszeretettel használta a politikai rendõrség, az NKVD, és a titkosszolgálat, fõleg mivel a hangtompitó nagyon hatásosan mûködött vele, annak ellenére, hogy minden egyes használt töltényhüvelyt kézzel kellett kiüriteni a fegyverbõl, és ugyanigy kellett újratölteni is, ami elég idõrabló mulatság volt harc közben. |
Pisztoly |
TT-33 Tokarev (Samozarjadnyi Pistolet Tokareva) |
|
Tárkapacitás |
8 |
Súly |
0,85 kg |
Hossz |
19,5 cm |
Csõhossz |
11,6 cm |
Ûrméret |
7,62 mm |
Torkolatsebesség |
420 m/s |
Lõtávolság |
50 m |
Egyike a legmegbizhatóbb oldalfegyvereknek, félautomata mûködése, igénytelensége és sokkal könnyebb újratölthetõsége miatt váltotta fel a Nagant-ot. Hátulütõje volt viszont, hogy nem volt rajta kibiztosító, ezért a csõre töltött fegyvert nem lehetett csak úgy hurcolászni, mert elsülhetett. |
Tolózáras puska |
Mosin-Nagant M1891/30 |
|
Tárkapacitás |
5 |
Súly |
4 kg |
Hossz |
123 cm |
Csõhossz |
61 cm |
Ûrméret |
7,62 mm |
Torkolatsebesség |
770 m/s |
Lõtávolság |
550 m |
Az 1891-ben tervezett fegyver szolgálata sem az elsõ világháború, se a forradalmat követõ polgárháború után nem telt le, a második nagy háborúban általánosan használt fegyverként és mesterlövész-puskaként is funkcionált, mûködõ darabjai máig is megbizhatóak és pontosak, könnyû karbantarthatóságuknak köszönhetõen. |
Félautomata puska |
SVT-40 (Samozaryadnaya Vintovka Tokareva) |
|
Tárkapacitás |
10 |
Súly |
3,8 kg |
Hossz |
122 cm |
Csõhossz |
61 cm |
Ûrméret |
7,62 mm |
Torkolatsebesség |
840 m/s |
Lõtávolság |
500 m |
A fegyver bajonettel és távcsõvel felszerelhetõ volt, závárzata felül is nyitott volt, hogy a Mosin-Nagant tárakat is fogadhassa. A háború alatt gyártását többször is leálllitották és újrainditották, hogy az olcsóbban és könnyebben gyártható Mosin-Nagant-nak adják át a szûkös gyártókapacitást. A német katonák annak ellenére, hogy az orosz oldalon túl súlyosnak, túl hosszúnak, nehezen karbantarthatónak találták, zsákmányolt példányaikkal szivesen cserélték le saját fegyvereiket. |
Géppisztoly |
PPSh-41 (Pistolet Pulemet Shpagina) |
|
Tárkapacitás |
35, 71 |
Súly |
3,6 kg, 5,45 kg teli dobtárral |
Hossz |
84 cm |
Csõhossz |
27 cm |
Ûrméret |
7,62 mm |
Torkolatsebesség |
488 m/s |
Lõtávolság |
200 m |
Tûzgyorsaság |
900 lövés/perc |
Rengeteg elõnnyel birt: könnyû és olcsó elõállithatóság, igénytelen, strapabiró, könnyen karbantartható, és magas tûzgyorsaságú (900 lövés/perc!). A többi géppisztolyhoz képest, egyes lövéseknél pontossága is kiemelkedõ volt. Érthetõ, hogy zsákmányolt példányaik a németek kedvenc fegyvereivé váltak. Persze voltak hátrányaik is, a 71-es tárat inkább 65 körül töltötték fel, hogy elkerüljék a beragadást, nehezen újratölthetõ volt, ha elejtették, gyakran elsült. |
Géppisztoly |
PPS-43 (Pistolet Pulemet Sudaeva) |
|
Tárkapacitás |
35 |
Súly |
3 kg |
Hossz |
61,5 cm, 82 cm kihajtott válltámasszal |
Csõhossz |
27 cm |
Ûrméret |
7,62 mm |
Torkolatsebesség |
488 m/s |
Lõtávolság |
200 m |
Tûzgyorsaság |
700 lövés/perc |
A PPSh egyszerûsitett változata, behajtható válltámasza miatt az ejtõernyõsök, felderitõk, páncélos-személyzetek kedvelt fegyverévé vált. Ezzel már csak automata módban lehetett tüzelni. Bár kisebb, könnyebb, és egyszerûbben gyártható volt, mégis kevesebb készült belõle a háború alatt, mint a PPSh-41-bõl (6,000,000 db - 500,000 db). Azok az orosz katonák, akik nem állhatták a PPSh 71-nek a dobtárja miatti problémáit, elõszeretettel alkalmazták a PPS-43 35-ös tárját a PPSh lecserélése nélkül. |
Könnyûgéppuska |
DP Degtyarev (Ruchnoy Pulemyot Degtyareva pekhotnyi) |
|
Tárkapacitás |
49 |
Súly |
9,1 kg |
Hossz |
127 cm |
Csõhossz |
60 cm |
Ûrméret |
7,62 mm |
Torkolatsebesség |
840 m/s |
Lõtávolság |
800 m |
Tûzgyorsaság |
600 lövés/perc |
Olcsó és könnyen elõállitható fegyver volt, magas tûzgyorsasággal. Olyannyira ellenálló volt a szennyezõdéssel szemben, hogy a teszteken homokkal betemetve is képes volt 500 lõszert kilõni. Hátulütõi, hogy kétlábú támasztéka gyakran eltört a sorozatlövés igénybevételétõl, és hogy 49-es tárja túlzottan kevésnek bizonyult. |
Nehézgéppuska |
M1910 Maxim |
|
Tárkapacitás |
250 |
Súly |
64,3 kg |
Hossz |
106,5 cm |
Csõhossz |
72 cm |
Ûrméret |
7,62 mm |
Torkolatsebesség |
740 m/s |
Lõtávolság |
1000 m |
Tûzgyorsaság |
600 lövés/perc |
Az elsõ világháború óta szolgálatban levõ géppuska változtatás nélkül került használatba. Jellegzetes lövegpajzsa és kerekekkel ellátott állványa volt. |
Páncélelháritó |
PTRD-41 (Protywotankovoye Rushyo Degtyaryova) |
|
Tárkapacitás |
1 |
Súly |
21 kg |
Hossz |
210 cm |
Csõhossz |
121,5 |
Ûrméret |
14,5 mm |
Torkolatsebesség |
1012 m/s |
Lõtávolság |
100 m |
Átütõerõ |
100 m / 40 mm |
A zsákmányolt Panzerfaustokon kivül nagyon sokáig ez volt az egyetlen páncélelháritó fegyver az orosz hadseregben, egészen a kölcsönbérleti szerzõdés keretén belül kapott bazookák megjelenéséig. A többi páncéltörõ puskához hasonlóan hatástalan volt a jobban páncélozott német tankok ellen. Érdekesség, hogy a fegyvert már gyártották 1941-ben, de a hozzá való muníciót csak '42-ben kezdték el gyártani, akkor, amikor más hadseregek páncéltörõ puskáikat sokkal hatásosabb antitank-fegyverekre kezdték lecserélni. |
Páncélelháritó |
PTRS-41 |
|
Tárkapacitás |
5 |
Súly |
17,3 kg |
Hossz |
199 cm |
Csõhossz |
122,6 |
Ûrméret |
14,5 mm |
Torkolatsebesség |
1000 m/s |
Lõtávolság |
100 m |
Átütõerõ |
100 m / 35 mm |
Ez tulajdonképpen a PTRD továbbfejlesztett, félautomata változata volt, egyébként ugyanolyan hatástalan a jobban páncélozott tankok ellen, mint elõdje. | |